„KRESZ-mesék Klub Kapitánnyal” meseíró- és rajzpályázat nyertes pályaművei

A „KRESZ-mesék Klub Kapitánnyal” meseíró- és rajzpályázat eredményének kihirdetése

Az 5 legjobb mese és 5 illusztráció kiválasztásra került a három tagú zsűri által, melynek elnöke a Magyar Autóklub főtitkára Milovukovics Györgyi. A zsűri további tagjai Dr. Gyulainé Tóth Zsuzsanna a Magyar Autóklub jogi igazgatója, illetve Karner Miklós az Autósélet magazin főszerkesztője.

Az alkotásokért a legjobbak 50 000 forintos díjban részesülnek, és kiválasztásra került egy további pályamű is, mely 150 000 forintos különdíjban részesül.

A pályázat nyertesei mese kategóriában:

Bodnár Balázs:

Klub Kapitány és az elveszett szupererő

A parkoló felől sóhajtozás hallatszott. Petra, a 10 éves kislány és Márli, a labrador - kíváncsian fordultak a hangok felé. Egy autó mellett a pihenőhely padján egy sárga ruhás szuperhős ült és bámult maga elé.

- Szia!-köszöntötte Petra -Mi a baj?

- Sziasztok!-suttogta a sárga ruhás letörten - Hogy mi a baj? Elmesélem!-sóhajtott a szuperhős.

- Tegnap hazafelé bicikliztem a városban. Rajtam-mint mindig- láthatósági mellény, bukósisak. Egyszer csak- mintha a földből nőtt volna ki-előttem termett egy ősöreg kobold! Fékeznem kellett, hogy el ne üssem.

A kobold ordítva közölte velem, hogy Ő a KRESZrém! Ő az, aki mindent szabálytalanul csinál, de mindig másokat hibáztat.

- Képzeljétek: ”VAKEGÉRNEK” nevezett! ENGEM- a híres Klubkapitányt! Aki a sötétben is lát! Aki mindig betart minden szabályt! Közben egy mozdulattal levette a biciklimről a Bajjelző csengőt és a Mágikus macskaszemet és lekapta a Mindentlátó szemüvegemet is, aztán földhöz csapta a kalapját és mintha a föld nyelte volna el, el is tűnt…

- Az ellopott tárgyak nélkül nem lehetek Klubkapitány! A Bajjelző csengő jelezte nekem, ha valahol bajba került valaki az utakon. A Mágikus macskaszem mutatta az irányt, a legnagyobb sötétben is. A Mindentlátó szemüveggel pedig megtaláltam a bajok forrását: egy defektes gumiabroncsot, egy leszakadt láncot, egy hibás autóalkatrészt.

- Nem leszek már szuperhős, csak egy sárgapizsamás biciklis! –jajdult fel a Kapitány újra.

Petra elgondolkodott.

- Ne keseredj el! Mindig van megoldás. Hol is láttad tegnap ezt a…ezt a…

- KRESZrémet?- segített Klubkapitány.

- Igen! Őt. Szóval, hol ütköztél bele ebbe a megátalkodott koboldba?

- Egy elromlott közlekedési lámpánál -felelte a Kapitány.

- Vigyél oda minket!-mondta Petra.

- Mehetünk, de a kutyus szálljon be a kutyaszállító boxba, te pedig, ha már magasabb vagy, mint 150 centiméter-ülhetsz elől, de kapcsold be te is a biztonsági övedet! Így mindenki biztonságban lesz!

Hamar odaértek. A meghibásodott lámpa sárgán villogott, így az autósok nagyon odafigyelve közlekedtek a kereszteződésben. A lámpánál egy láda tetején ugrált a KRESZrém és próbálta elterelni a sofőrök figyelmét. Néha sikerült is neki, így nagyokat nevetett egy-egy fékező autós bosszankodásán. Ha valaki dühösen elindult felé, akkor hirtelen földhöz csapta a kalapját és eltűnt, aztán újra előbukkant valahonnan.

Petra, Márli és a Kapitány az út szélére húzódva figyelték a koboldot. A mérges autósok közül senki sem tudta elkapni, mindenkinél gyorsabban bújt be a föld alá. A három szövetséges gyorsan rájött a megoldásra…Márli!

Egy kutyánál még egy kobold sem ügyesebb!

- A kalapot kapd el!-súgta a kutya fülébe Petra, miközben kiengedte a kutyát a járda felőli ajtón, egy hosszú pórázon. Kutyasétáltatás közben a kobold mellé értek és Márli elkapta a kobold kalapját. Egy pillanat múlva már Klub Kapitány is odaért. A kobold mérgesen kiabált, toporzékolt, de a kalap a labrador szájában maradt, így nem működött a földbebújós varázslat.

- KRESZrém! Add vissza a holmimat!- szólt a durcás koboldhoz Klub Kapitány.

- Nem adom! Majdnem elgázoltál! Az a 3 holmi már az enyém!-berzenkedett a rémecske.

- Kérem vissza! Nem gázoltalak el! Te ugrottál elém!-felelte a kapitány.

- Rendben…hunyorgott ravaszul a kobold…visszakapod, ha felelsz 3 kérdésemre!

- 3 kérdés? Jöhet! –vágta rá a szuperhős.

Jól van! Itt az első: Piros keret, fehér mező-utat adnod kötelező! Mi ez?

- Ó, hát ez könnyű! –örvendezett a kapitány -Elsőbbségadás kötelező tábla!

- Uhh!-bosszankodott KRESZrém - mondok egy nehezebbet:

Piros tepsin, 4 szeletnyi kék pizza - egyet mondok: parkolni itt nem fogsz ma!

- Hű, ez már nehezebb, de azt hiszem a válasz: a Megállni tilos! tábla…-felelte Klubkapitány.

- Irgumburgum!!!-dühöngött a kobold. Na várj csak!

A harmadikat úgysem fogod kitalálni:

- Kettő féle téglalap, átjárhatatlant mutat!

- Na, ez tényleg megfogott! Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe…bármire gondolok, mind zsákutca.

- Vau! -ugatott éleset az utolsó szónál Márli.

Klub Kapitány töprengve a kutyára nézett:

- Mit ugatsz kutyus? Zsákutca?

- Vau!-vakkantott újra a labrador.

- Ez az! -kiáltott fel a szuperhős -Zsákutca! Ez a megoldás!

A KRESZrém csalódottan adta a Kapitány kezébe a szupererőt rejtő három tárgyat.

- Nyertél!-mondta halkan –Eddig még senki sem tudott válaszolni a kérdéseimre.

Megérdemled, hogy újra szupererőd legyen.

A kobold visszakapta a kalapját, aztán elbandukolt. A kapitány felvette a szemüveget, eltette a csengőt és a macskaszemet. A kislányra és a kutyára nézett:

- Mennem kell! Köszönöm, amit értem tettetek! Nélkületek nem sikerülhetett volna. Hazavigyelek benneteket?

- Köszönjük, de sétálunk! Menj haza, szereld fel a kerékpárodra a szuperkellékeidet és ments meg mindenkit, aki bajba kerül!

Klub Kapitány autóba ült, bekötötte a biztonsági övet, figyelmesen szétnézett, elsőbbséget adott, aztán betartva minden szabályt elhajtott.

Petra és Márli pedig- ahogy a szuperhősös mesék végén lenni szokott - elsétált a napnyugta irányába…

Mazula-Monoki Zsuzsanna:

Káoszvárosból Kreszvárosba…

Egyszer régen nagyon régen, túl a parton és a téren, volt egy város valahol...valahol a Föld bolygón. Neve sokat sejtetett, ki hallotta megdermedt. Nem is tudod, hogy miért, megmondom hát tüstént!

Káoszváros volt a neve, se utcája se tere. Sehol zebra, sehol lámpa...ki erre vetődött az megbánta. A lakói, na kicsodák? Ők voltak a Káoszkák…

Reggelente kiabáltak, sürögtek és forogtak, mind egymásba botlottak...Ütköztek és dudáltak, sok bajt okoztak egymásnak...Hiányzott is valami, káosz volt vagy mi…?

Élt ebben a városban egy rendszerető fiúcska, a neve nem más mint: Karcsika. Édesanyja szerette, kicsi fiát féltette, az utcára nem engedte. Mi is lenne szegénnyel, ha kitenné a lábát ép ésszel. Mert mi itt volt felfordulás, szabálykövetőknek árulás.

Ám egyszer történt, fülelj ide...mit csinált ez a legény? Kiosont a ház tetején, mert furdalta a kíváncsiság, hogy milyen lehet kint a világ?…Szegény kicsi Karcsika, elindult jobbra-elindult balra-ment előre-ment hátra, de csak kiabálás, ordítozás, dudálás várta. Úgy megijedt láss oda, könnye csordult le és tova. Reszketett is kicsi lába, nem tudta hol kelljen át a másik útra, csak az autók jöttek sorba.

Megbánta már, hogy elszökött, az utca túloldala, ezer kavarodott autó hada. Egyszer csak megjelent egy sárga ruhás hős egy igazán bátor, erős. Klub Kapitány, a közlekedésben Ő a király! Letörölte Karcsi könnyeit, s megnyugtatta, hogy ő majd segít. Neki is fogott hát!

Felvarázsolt az útra egy jelzőlámpát, megvárták míg zöldre vált, s indultak is tovább. Kirakták a kresz táblákat, körbenéztek, mielőtt továbbálltak. Nem siettek sehova, szépen mentek tova, s mire a nap leszállt, rendbe hozták a városkát!

Karcsika oly boldog volt, hisz minden kiszámítható volt. Tudta, hogy a zebra csíkja, a gyalogosokat hívja, s rajta nem kell félni, ott szabad átkelni. Tudta, hogyha zöldet lát, szedheti a tappancsát, mert akkor szabad mennie, mikor fű a lámpa színe. Egykettőre hazatalált, nagyfiúnak érezte már magát, minden bánata tovaszállt. Elköszönt hát a Kapitánytól, nem kell neki segítség mától, mert, ha betartja a szabályt nem ütheti meg magát!

S, mi lett a város neve ezután? Átnevezte Klub Kapitány! Ha a biztonságot szereted Kreszvárosban a helyed!

Nagy-Rakita Melinda:

Nyári Kaland Klub Kapitánnyal

Szép nyári este volt, a szünidő első hete, amikor Marci lelkendezve berontott a konyhába, ahol édesanyja éppen a vacsorát készítette.

- Anya képzeld, ma délután kerékpározás közben találkoztam Klub Kapitánnyal.

- Az meg ki a csoda? – fordult a kisfiú felé csodálkozva anyukája.

- Te nem is hallottál róla?

- Eddig még nem.

- Ő az a szuper ember, aki vigyáz arra, hogy mindenki helyesen, szabályosan közlekedjen azért, hogy senkit ne érjen baleset. Hirtelen ott terem, ahol valaki veszélyben van.

- Ó, ez nagyon érdekes. Mondd csak, hogy néz ki ez a te kapitányod?

- Ő nem csak az én kapitányom, hanem mindenkié. Mert mindenki közlekedik, az is, aki sétál, meg az is, aki fut egy úton, vagy autót vezet, villamosra száll, biciklizik. Szóval, érted anya, mindenki. Nagyon erős, magas és sárga overállban jár, aminek az elején van egy jelvény.

- Milyen jelvény?

- Egy kormánykerék, amibe a pirosfehér-zöld színű magyar zászló van festve. Meg van neki egy pajzsa is, hogy meg tudja állítani azokat, akik túl gyorsan mennek.

- És ma te találkoztál vele?

- Igen.

- Akkor, ha jól értem, valami veszélyeset csináltál, ugye?

- Hááát…, valójában igen, de nem nagyon és nem történt semmi baj.

- Na, most már szeretném részletesen hallani ezt a történetet, meséld csak el az elejétől!

- Az úgy volt – vett egy nagy levegőt Marci megbeszéltük Pistivel, kimegyünk kipróbálni az ő új rollerét. Én is vittem az enyémet. Csuda menő elektromos rollert kapott a szülinapjára és meg akartam neki mutatni, hogy az enyém ugyanolyan jó, vagy még jobb.

- Szóval versenyeztetek?

- Igen. De nem mentünk az úttestre, csak a kerékpárútra a park mellett.

- Folytasd, nagyon kíváncsi vagyok, hogy került oda az a Kapitány.

- Szóval az úgy volt, hogy Pisti folyton azt mondta, az én rollerem már elég vacak és úgysem bírom lehagyni. Pedig az enyém igenis nagyon jó és sikerült is megelőzni őt, amikor hirtelen megállított valami. Nagyon meglepődtem és mérges is lettem. Amikor felnéztem először csak egy nagy szürkeséget láttam. Aztán kiderült, hogy az egy pajzs.

- Megütött a pajzzsal?

- Jaj, nem dehogy! Csak valami erő volt, ami megállított. Nem fájt egyáltalán, de azért fura volt, hogy nem tudok tovább menni. De, amikor észrevettem, hogy a pajzs Klub Kapitányé már egyáltalán nem haragudtam. Tudod a suliban, amikor a közlekedésről tanultunk, már láttam róla képeket. Elég szigorú arcot vágott, de én tudtam, hogy nem akar bántani.

- Ezek szerint olyan gyorsan mentél, hogy eleshettél volna? – nézett aggódva Marcira az édesanyja.

- Á, nem estem volna el. Annál én sokkal ügyesebb vagyok.

- De valami baj mégiscsak volt, mert különben miért fékezett le téged?

- Tudod, volt ott egy lány. Szembe jött a biciklijével. Őt is megállította, mert ahogy mondta, különben pont összeütköztünk volna.

- Látod, látod, hányszor kértünk már, ne száguldozz a rollereddel.

- De nem csak én voltam a hibás, anya. A lány is.

- Ő is gyorsan ment?

- Nem igazán, de fülhallgató volt a fülén és nem nézett előre, mert észrevette a barátnőjét a járdán és odakiabált neki menet közben. Ezért minket nem is látott és nem is hallott.

- Hűha, ez tényleg nagyon veszélyes lehetett. Hogy engedhetünk el téged máskor egyedül, ha ennyire nem tudsz vigyázni?

- Ne aggódj anya! Klub Kapitány megtanított bennünket arra, mire kell figyelni, ha rollerezünk vagy kerékpározunk.

- És emlékszer még rá?

- Persze!

- Akkor, hadd halljam én is.

- Csak olyan sebességgel szabad rollerezni, kerékpározni és minden más járművel menni, ami biztonságos. Hogy bármiféle lehetséges baj előtt legyen idő fékezni és megállni. Még akkor is, ha a másik nem figyel eléggé.

- Ez nagyon helyes. Volt még más is?

- Volt. Biciklizés és persze rollerezés közben sem szabad fülhallgatót használni, mert az is veszélyes. A hangok is figyelmeztethetnek arra, ha baj készül. Meg az is fontos, hogy mindig figyeljük az utat, ha bámészkodni akarunk, vagy valakinek szólni, álljunk meg előbb.

- Okos ember ez a Klub Kapitány. Megköszönted neki a segítségét?

- Igen, anyu, hát persze. De a lány tudod mit mondott erre?

- Nos?

- Azt, hogy: Olyan nagyszerű dolog suhanni a kerékpáron és közben hallgatni a zenét. Mire Klub Kapitány megcsóválta a fejét és azt válaszolta: Kórházban feküdni begipszelve a nyári szünetben azért már nem lehet olyan nagyszerű dolog. Szerintem, nagyon is igaza van. Remélem, máskor is látom majd, mert olyan izgalmas volt találkozni vele.

- Én pedig azt remélem, hogy nem lesz rá máskor szükség, mert megtanultad a leckét és ezután jobban vigyázol. Gondolj bele, hány helyre kell sietnie Klub Kapitánynak, hogy megóvjon másokat is a balesetektől. Elfordulhat, hogy nem ér oda hozzád időben és az izgalmas találkozás helyett egy mentőben találod magad. Gondolom, ez nem lenne jó.

- Tényleg nem.

- Na jó, végül is örülök, hogy nem történt bajod. Most menj moss kezet, mindjárt kész a vacsora. Apa is megérkezett, rögtön ehetünk.

- Már megyek is, és alig várom, hogy apának is elmeséljem, mennyi mindent tanultam ma Klub Kapitánytól.

Zámbó András:

A kis bogár titka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Bandinak hívtak. A barna hajú, barna szemű óvodás kisfiú szüleivel élt egy városi kertes házban. Nagyon szerette az autókat, az igazikat és a játékokat is. Legszívesebben minden áldott nap autózott volna. Ez nem is meglepő, hiszen sok kisfiú szereti az autókat. Bandi kedvence egy különleges, pici, sárga színű bogár volt. A kisautó minden nap a zsebében lapult, nem ment nélküle sehova. Miért volt különleges ez a kisautó? Hát azért, mert az autóban lakott valaki.

Most elmesélem, hogyan került a játékautó Bandihoz. Minden reggel, mikor felébredt, az első dolga volt, hogy leült az autóihoz játszani. Ekkor vette észre, hogy egy ismeretlen, autó van a játékai között. Ahogy meglátta, rögtön felcsillant a szeme, mert ilyen pici, élethű autót még sohasem látott. Pont elfért a tenyerében. Nézegette, forgatgatta, nem tudott betelni vele. Egyszer csak a kisautó elkezdett dudálni és villogtatni. Bandi tátott szájjal nézett rá. De ez még mind semmi, mert ami a következő pillanatban történt az teljesen meghökkentette. A pici autóból egy szuperhősre emlékeztető figura bukkant elő.

- Hát te ki vagy? – kérdezte Bandi.

- Klubkapitány a nevem – hangzott a válasz.

- Hogy kerülsz az autóba?!!!

- Hát itt lakom!

- És mit csinálsz te itt?

- Segítek, hogy megismerd a közlekedési szabályokat. Ez az én küldetésem.

Ettől a naptól kezdve Klub Kapitány segített Bandinak a közlekedési szabályok megismerésében. Mindig, amikor valamilyen szabálytalanság történt, Klub kapitány ott termett és elmagyarázta, hogy mi a helyes viselkedés. Bandi hétről hétre, hónapról hónapra ügyesebb lett a szabályok megtanulásában. Tudta, hogy ha kerékpározni indul, kötelező a bukósisak viselése, és a lámpa használata, valamint, hogy ha lehet, kerékpárúton tekerjen. Tudta, hogy ha piros a lámpa, meg kell állni és megvárni, amíg zöldre vált. Ha Klub kapitánnyal akart beszélgetni, csak megpörgette kis járgányát, és a kapitány máris ott termett. Órákig el tudott beszélgetni vele. Bandi szülei kicsit furcsállták fiúk viselkedését, meg voltak győződve róla, hogy egy képzeletbeli baráthoz beszél a kisfiú.

Egy szombati napon Bandi apukájával horgászni indult egy közeli erdei tóhoz. Nagyon boldog volt, mivel kevés időt tudott édesapjával tölteni, mert apukája egy nagy gyárnál dolgozott, és sokszor késő este ért haza. Gyakran még hétvégén is be kellett mennie az irodába. Az autóban szinte mindig telefonált. Alig volt otthon. Tehát a mai nap különleges nap volt Bandi számára. Talán még sohasem töltött apukájával kettesben ennyi időt.

Reggeli után becsomagolták a szendvicseket, gyümölcsöt mostak és szeltek, megtöltötték a kulacsokat. Aztán bepakolták a horgászfelszerelést is a kocsiba. Bandi gyorsan még befutott a szobájába, és zsebre dugta kedvenc kisautóját, ami nélkül nem ment sehova. Végül beszállt az autóba, apa bekötötte Bandit a gyerekülésbe, majd ő is beült és bekötötte magát.

- Irány a tó! – kiáltotta az apukája.

- Hurrá! – örült Bandi.

És már indultak is kirándulni. Halk zene szólt, és közben beszélgettek. Bandinak sok kérdése volt apukájához, aki igyekezett mindenre válaszolni. Az útjuk egy szép kanyargós erdei úton vezetett át, az összehajló fák alagutat formáltak. Bandinak ez az út nagyon tetszett.

Ám ekkor megszólalt apukája mobiltelefonja. – Apa ne vedd most fel, kérlek! Olyan jó volt beszélgetni. – Muszáj felvennem, tudod jól! – és a következő pillanatban már a munkatársával beszélt. Bandi nagyon elszomorodott, nem szerette, amikor apukája telefonált. Ám ekkor elkezdett villogni és dudálni a zsebében lévő kis bogár. Megjelent jó barátja, Klub Kapitány. – Ugye tudod, hogy apukád szabálytalanságot követ el, mert az autóban kihangosító nélkül mobiltelefonál?! Ez nagyon veszélyes mutatvány! Jegyezd meg, Bandi, autóban tilos kihangosító nélkül t-e-l-e-f-o-n-á-l-n-i!

- Apa! Nem szabad így telefonálni! Hagyd abba! Ez veszélyes! – figyelmeztette azonnal apját.

Közben beértek egy szép hegyi faluba. Apa még mindig telefonált, és kissé idegesnek tűnt. Nem is vette észre, hogy egy zebrához közelednek, ahol egy iskolás csoport készült átkelni az úttesten. Le sem lassított, és csak beszélt, beszélt.

- Apa lassíts! – szólt Bandi. De apukája ezt sajnos nem hallotta. Klub Kapitány segíts!!!

A következő pillanatban, a zebra előtt az autó hirtelen megállt, de nem magától. Klub Kapitány közbeavatkozott. Bandi apukája nem értette, mi történt, hiszen nem is fékezett. De nagyon megijedt, mert ekkor vette észre mekkora bajt okozhatott volna. Tudta, hogy hibát követett el, mivel az autóban telefonált, és nem tudott figyelni a közlekedésre. Megfogadta, hogy többet nem követ el ilyen butaságot.

- Köszönöm Klub Kapitány a segítséget, hogy megmentettél minket és az iskolás gyerekeket! – szólt Bandi.

- Szóra sem érdemes! – és ismét eltűnt a kisautóban, amit Bandi a kezében szorongatott.

Bandi aznap még horgászott az apukájával, és este fáradtan értek haza.

Amikor másnap reggel felébredt, hiába kereste kedvenc bogárját, sehol sem találta. Csak évekkel később értette meg, hogy Klub Kapitány azért tűnt el, mert megtanította neki a közlekedési szabályokat, teljesítette a küldetését, és másnak is szüksége lesz ő rá.

Vácziné Bergendi Nikoletta:

Ovi kapitány

Klub Kapitány meséld el,

A jelző lámpa mire kell?

Nekünk vajon mit jelez?

Miért bámulják emberek?

Piros fénynél Stop barátom,

Sárgánál készülj fel.

Ha a lámpa zöldre vált,

Tekints körbe, indulj el.

Áruld el Klub Kapitány,

Csíkos zebrát hol lelek?